Rozmaring, fűszer, gyógyszer, illatszer. De szörpnek? Miért is ne! A rozmaringot egy egészen új formájában ismerhetitek meg. Elsősorban fűszernövényként, mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gomba- és halételek fűszerezésére, valamint különleges növényi ecetek készítésére használjuk. Főleg a mediterrán konyhára, azon belül is a francia és különösképpen az olasz ételekre jellemző.
Magas az illóolaj tartalma. A rozmaringolajat a népi gyógyászatban emésztési zavarok kezelésére és a gyomor–bél-rendszer enyhe görcsös állapotainak oldására, továbbá enyhe izom- és ízületi fájdalmak, enyhe perifériás keringési zavarok enyhítésére használják valamint fürdővizek illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti. Szörpként fogyasztva ez a jótékony hatása szintén jelentkezik. Ezen az oldalon még részletesebben tanulmányozhatod a faj jellegzetességeit.
A rozmaring tudományos nevén Salvia rosmarinus. Én még úgy tanultam, nem is olyan régen, hogy Rosmarinus officinalis, külön rendszertani egységet alkotva. Manapság azonban a molekuláris rendszertani kutatások új megvilágításba helyezték a faj eredetét, és a zsálya (Salvia) nemzetségbe sorolták. Ennyit a rendszertanról, örökké változik. A növény azonban marad!
Örökzöld, mediterrán eredetű félcserje. A levendulához hasonlóan nem őshonos hazánkban, de megterem, sőt, a régi magyar tájhoz hozzátartozik. Népdalokban, népmesékben megjelenik, ezért én egyáltalán nem érzem idegennek. Az egyik kedvenc fűszernövényem. Volt szerencsém eredeti élőhelyén is találkozni vele. A mediterrán vidékeken, nemcsak egyedülálló bokorként nevelik, sövényt is formálnak belőle.
A rozmaring szörpöm elkészítéséhez a virágzó hajtást használom.
A hajtásokat egy éjszakára beáztatom, majd felteszem főni.
Miután felforrt, leszűröm, majd hozzáadom a cukrot.
Kiporciózom, dunsztba teszem, és fogyasztható is.
Íme a végeredmény! Fogyasszátok egészséggel!
