Kétféle ember létezik. Aki imádja a levendulát, és aki ki nem állhatja. Jómagam az előbbiekhez tartozom, miért is ne szeretném, hiszen Európa-szerte az egyik legrégebbi gyógynövényünk. Ugyan hazánkban nem honos, ellenben jól megterem, kevés a károsítója és hasonlóan a rozmaringhoz, egyáltalán nem tájidegen. Gondoljunk csak a tihanyi őslevendulára. A Balaton-felvidéken már hagyománya van, rendezvények, fesztiválok is kapcsolódnak a nevéhez. Nade mi is valójában ez a levendula?
Származása
Mediterrán származású félcserje, a Földközi-tenger térségében őshonos. Volt szerencsém eredeti élőhelyén találkozni vele, Provence-ban. Mondhatnám, hogy a termesztés fellegvára, ott még úton-útfélen vadon is nő. Nálunk ennyire nem szerencsés a helyzet, csak termesztett formában van jelen kertekben, egyre több esetben ültetvényekben. Nagyon sok faj nevezünk levendulának, de valójában melyiket használjuk?
A levendula (Lavandula) nemzetségbe közel 40 fajt sorolhatunk. A leggyakrabban, legnagyobb volumenben termesztett faj a közönséges levendula (Lavandula angustifolia). Nem is véletlen, ennek a fajnak a legmagasabb az illóolaj tartalma. Ugyanis a középkortól fogva, a legfőbb miértje a levendula-termesztésnek az illóolaj. Felhasználják gyógyászati célokra, illetve kozmetikumokhoz, repellensekhez (illóolaja elűzi a károsítókat) de díszítő értéke sem elhanyagolható.
A széleslevelű levendula (Lavandula latifolia) a termesztésben nem meghatározó. Provence-ban vadon is előfordul, utazásom alkalmával bele is botlottunk néhány vadon virágzó példányába. Viszont jelentősége, hogy a közönséges levendulával keresztezve nemesítették az angol, avagy hibrid levendulát (Lavandula x intermedia). Ennek az illóolajtartalma elmarad ugyan az angustifoliáétól, azonban sokkal nagyobb zöld tömeget és virágot produkál, területegységre vetítve nagyobb az illóolaj hozama. Az illóolajat desztillációval nyerik ki a mai napig. A termesztésről és feldolgozásról egy nagyszerű kiállítás látható Cabrières-d’Avignon-ban (Musée de la Lavande), ha arra jártok, ne hagyjátok ki!
Az én levendulám
Nekem sajnos ekkora ültetvényem nincs, de bőven ellátja a családom igényeit, és még marad is bőségesen Nektek. Kertemben a közönséges levendula található meg, amelyből hagyományos recept alapján készítem a szörpöt. Kétféle változata is megtalálható, az egyik a hagyományos levendulaszínű, illetve egy fehét virágú fajta. Sajnos a fehét virágúból még nincs annyi, hogy Nektek is készítsek belőle, de jövő szezonra ígérhetem, hogy megvásárolható lesz az is. Egészen különleges, kicsit zsályára emlékeztető írvilága van 🙂 . Hogy is zaljik a szörp készítése nálam?
A virágos hajtásokat teljes virágzásban szedem, ilyenkor a legmagasabb az illóolaj-tartalom, ami a szörp jellegzetes ízét adja. Rekeszekbe rakom, majd egyből frissen megy is a fazékba, ahol beáztatom, és egy éjszakán keresztül állni hagyom.
Ezt követően másnap felteszem főni, kevés citrom, kevés cukor kíséretében, majd leszűröm, és mehet is az üvegekbe. A jobb oldali lábosban láthatjátok a fehér virágú levendulából készült szörpöt, a baloldaliban pedig a közönséges levendulából készültet.
Ezután megy a dunsztba. Ha kihűlt, már fogyasztható is. Kóstoljátok meg, érdemes 🙂 !
