A kökény (Prunus spinosa), vagy népies nevén zabszilva, úton-útszélen megtalálható, közismert cserjénk. A népies neve nem csal, a termesztett szilvának nagyon közeli rokona, olyannyira, hogy egy nemzetségbe is soroljuk. Eléggé szúrós, tövises a hajtásrendszere, ezért annyira nem közkedvelt.
Amiért viszont szeretjük, az a termése. Kékes, csonthéjas, kis szilvára emlékeztető terméseit korán hozza, szeptemberben már megérik, viszont ekkor még kemény, nagyon fanyar az íze. Akkor kezd megpuhulni, amikor “megcsípi a dér” , ilyenkor érdemes szedni, a fanyarságát is elveszti, nagyon finom, édes íze lesz.
Terméséből mártás, lekvár, gyümölcsbor, pálinka, vagy akár likőr készíthető. Mivel sötét színű, rengeteg falvonoidot és antioxidánst tartalmaz. Ezek a vegyületek képesek megkötni a vasat, illetve megfogni a káros gyököket. Fontos forrása az ellagsavnak, amely egy rákellenes hatású flavonoid. Az ellagsav étrendi adagolása 55 százalékkal csökkenti a daganatok kifejlődésének esélyét. Fokozza az anyagcserét, méregtelenítő és vértisztító hatású. Magas C-vitamin-, ásványi anyag-, és csersavtartalma miatt feszesíti, táplálja, regenerálja a bőrt. A kökény egy igazi csoda gyümölcs! Itt olvashatsz még bővebben a jótékony hatásairól.
Jómagam lekvárt főzök belőle, illetve egy teljesen új megközelítésből, a szörppel is megpróbálkoztam. Szerintem kifejezetten jól sikerült! Kövessétek velem a folyamatot az év elejétől a kamráig!
Gyönyörű, illatos virágait még a levelek kifejlődése előtt hozza:
November végén leszüreteltem a finom édes bogyókat:
Néhány órán át főztem, majd leszűrtem. A levéből szörpöt, a húsából passzírozás után lekvárt főztem:
Végül kiporcióztam és mentek a dunsztba:
És íme a kökénylekvár, fogyasztásra készen:
Kóstoljátok meg Ti is!
