Fekete bodza (Sambucus nigra). Ki ne ismerné ezt a növényt? Mondhatnám, hogy erdei növényünk, de bárhol, úton-útfélen, gyepeken, kertekben, ültetvényeken, valóban mindenhol előfordul. Na de ha ennyire elterjedt, mitől lenne különleges? Mert ez a növény valóban az, egészségünk egy igazi kincsesbányája! És minden, de valóban minden része felhasználható egészségünk megőrzése érdekében!
A bodza bogyója
Ha flavonoidokról és antociánokról van szó, mindenkinek egyből az áfonya jut az eszébe. Kevesen tudják, de a fekete bodza bogyójának az antioxidáns és flavonoid tartalma sokszorosa az áfonyának. Ez a felfedezés nem új keletű, évezredek óta fontos gyógynövényünk, csak sajnos kezdjük elfelejteni. Szerencsére azonban rengeteg tanulmány született kiemelkedő beltartalmi értékeivel kapcsolatban. Nagyon magas a vitamin, aminosav, ásványi anyag, antocianin és flavonoid tartalma, rengeteg mikroelemet és esszenciális zsírsavat tartalmaz. Több kutatást is végeztek, melyekből pozitív eredmények születtek a bodzabogyó kivonat alkalmazásáról. Tesztelték influenza, herpesz és HIV vírussal fertőzött szövetekben is, ahol a bodza bogyó kivonat csökkentette a fertőzés mértékét. Itt egy nagyszerű weboldal, ahol részletesen tájékozódhattok erről a nagyszerű növényről: A fekete bodza egészségre gyakorolt hatása.
A bodza virága (virágzata!)
De nemcsak a bogyóját használjuk. Tavasszal, nyár elején jellegzetes illatával betölti az erdőt, ilyenkor szedjük a bodzavirágot a bodzaszörphöz. A legjobb teljes virágzásban, lehetőleg csapadékmentes időben, hogy a virágpor bent maradjon a fejekben. Ez adja ugyanis a bodzavirág szörp jellegzetes zamatát. Amellett, hogy nagyon finom, a virágoknak is számtalan jótékony, gyógyító, illetve betegséget megelőző összetevője van. Tartalmaz flavonoidot, illóolajat és cseranyagokat. A belőle készült gyógyteát használják meghűlésre, izzasztó, vizelethajtó, vértisztító. Emellett a gyógyászatban használják a levelét, kérgét és gyökerét.
A növényről pár szóban:
Mindenhol megtalálható, elterjedt növényfaj, nagyobb bokor, néha kisebb fává is megnőhet. Virágzata bogernyő, a termése pedig csonthéjas bogyó, ki gondolta volna? Közeli, de sajnos mérgező rokona a gyalogbodza (Sambucu ebulus), amely lágyszárú. Fontos ismérve, hogy virágai nem sárgásfehérek, hanem hófehérek, portokjuk pedig lila. Másik rokon faj az enyhén mérgaző fürtös bodza (Sambucus racemosa), amely sokkal ritkábban fordul elő, virágzata sárgászöld, bogyói korallpirosak.
Az én bodzám:
