Csipkebogyó, vadrózsa, hecsedli. Sokféle néven illetik a gyepűrózsát (Rosa canina) de abban mindannyian egyetértünk, hogy az egyik legkedveltebb, legfinomabb lekvár készül belőle. Azonban kicsit meg kell küzdeni vele, ennek a C-vitamin bombának ára van. Az ősztől pirosló bogyók már messziről látszanak a csupasz bokrokon, de leszedni nem egyszerű, pár apró seb nélkül a kézen szinte lehetetlen is. Nem is túl szapora, lassan telik meg az edény. Az elkészítéséről nem is beszélve, hosszas főzést, többszöri passzírozást igényel, hogy szép krémes állaga megmaradjon, és a kellemetlen szőröktől mentesüljön. Nem sokan szeretünk küzdeni vele.
Hasznos, kicsit kellemetlen, mégis kedvenc
Ennek ellenére ez az egyik olyan őszi vadnövényem, amivel a legszívesebben foglalkozok. Függetlenül a rengeteg időtől és munkától, a végeredmény magáért beszél. És mindig egy kicsit más, nincs két olyan év, ahol ugyanúgy sikerülne, hol egy kicsit lágyabb, hol egy kicsit keményebb, néha egy kicsit sötétebb, de az íze mindig is jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető. Megéri vele bajlódni? Teljes mértékben igen! Bár megjegyzem, ha valaki azt gondolná, hogy nagy küzdelem elkészíteni a csipkebogyó lekvárt, ajánlom figyelmébe a galagonya lekvár elkészítését. Ehhez képest a csipkebogyó sétagalopp.
Rövid ismertető
Egy kicsit ismerkedjünk meg részletesebben ezzel a növénnyel, noha nem a teljesség igényével. A csipkebogyó úgy ismert, mint az egyik legjobb C-vitaminforrás. Egyetlen termés több C-vitamint tartalmaz, mint egy nagy citrom, továbbá A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin is található benne. Enyhén vízhajtó, ezért érszűkület, érelmeszesedés megelőzésére, kezelésére alkalmazható. Kiváló immunerősítő, nátha megelőzésére, stresszoldásra valamint segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést valamint szabályozza a vércukorszintet, így cukorbetegek részére is ajánlott.
Rosa canina
Európa szerte honos a gyepűrózsa, avagy a csipkebogyó (Rosa canina). Ez úton-útfélen előfordul, tavasszal a virágaiban gyönyörködhetünk, azonban legfőbb értéke a termése, amelynek C-vitamin tartalma a citroménak tízszerese! Ez valójában áltermés, mert a kialakításában a virágzati tengely egyéb elemei is részt vesznek, a kocsány és a vacok. Az áltermést sokfelé sokféle módon hasznosítják, illetve sajnos a legtöbb esetben csak hasznosították. Kiváló gyümölcsbort, teát, lekvárt és szörpöt készíthetünk belőle. A sziromleveleket is felhasználhatjuk, ebből készült forrázat a méltán híres rózsavíz. Ha még többet szeretnél tudni róla, kattints ide: Vadrózsa
Hogyan és miből készül?
Kertemben néhány bokor vadrózsa található, amely minden évben bőségesen ellát csipkebogyóval. Tavasszal rózsaszínes virágaiban gyönyörködhetek.
A bogyók ősszel érnek, de csak akkor szedem őket, amikor megcsípte a dér.
Amikor leszedem a bogyókat, megmosom, lecsumázom, feldarabolom, majd lassú tűzön felteszem főni.
A bogyók egy részét főzetként használom, ebből készül majd a szörp.
Ha puhára főtt, lepasszírozom a legnagyobb lyukátmérőjű szitán. Ezután a közepes méretűn. Majd végül a legkisebb méretűn. Így megszabadítható a massza a legapróbb szőröktől is.
Mindezek után nincs más dolgom, mint hozzáadni a cukrot, kiporciózni, és mehet is a dunsztba. A végeredmény magáért beszél, érdemes kipróbálni!
Ha megtetszett a termékeim közül valamelyik, szívesen kipróbálnád, itt előjegyezhetsz rá:
